Könyvhét, 2014

85. ÜNNEPI KÖNYVHÉT ÉS
13. GYERMEKKÖNYVNAPOK, SZEGED

A Dugonics téren: június 12–16.
Az intézményekben: június 5–20.

Megnyitó: június 12. 11.00, Dugonics tér

Az ÜNNEPI KÖNYVHÉT vidéki központja az idén Szeged, ahol Végel László Kossuth-díjas regény- és drámaíró, esszéista tart megnyitó beszédet, a rendezvénysorozat díszvendége pedig Bereményi Géza Kossuth- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező.

Programfüzet

BEREMÉNYI GÉZA GONDOLATAI A 85. ÜNNEPI KÖNYVHÉT ELÉ

Hadd használjam ki ezt a könyvünnepi alkalmat egy személyes vallomással. Méghozzá egy – most már bizonyos – élethosszig tartó, félig-meddig titkos, olykor szenvedélyes kapcsolatom beismerésére magával az olvasással. És magával a Könyvvel, ezzel az átszellemült és nagyszerű tárggyal.

Engem születésemtől – végig a mindent eldöntő gyerekkoron – az anyai nagyszüleim neveltek. Ők elfoglalt piaci kereskedők voltak, és forgalmas munkájuk dacára tejben-vajban fürösztöttek, bármit megtettek értem. És hamar észrevették, hogy engem, ahogyan ők hívtak: a „Gyereket” csakis az érdekli, mi történt a felnőttekkel, milyen volt az az én megszületésem előtti láthatatlan, elsüllyedt világ, amiből ők hozzám odaszármaztak. Ezért, bár még nem is értettem minden szavukat, a nagyszüleim nem meséket, hanem az életüket beszélték el nekem. Világháborúkat, eltűnt életformákat, érthetetlen, olykor borzalmas eseteket. Talán azt gondolták, az életre nevelnek ezzel. Vagy csak örültek, hogy végre valaki meghallgatja őket. Többször odatévedtek a lakásunkba egyéb felnőttek is, csatlakoztak hozzájuk a maguk élet-meséivel, én pedig az ölükben, vagy egy sámlin ültem és képzeletben hallgattam őket.

Már nem is tudom, kik tanítottak meg a betűkre, de egyszer csak négyéves koromtól olvasni kezdtem. Ekkor a felnőttek ócska könyveket hordtak be nekem a piacról. Filléres ponyvákat adtak a kezembe, francia szerzőket, szerelmes giccset, bűnügyi regényeket válogatás nélkül. És magamra hagytak, a papírfedeles olvasmányok megnyíltak nekem. Így lettem én könyves ember.

A legelső, amin végigrágtam magam Cooper Vadölője volt. Máig emlékszem a részleteire. A képeire. Így kezdődött el, hogy miközben a fura kis bogarak, a betűk szavakká álltak össze, olyan belső képeket ébresztettek bennem, amiket én magamtól elképzelni sem tudtam volna. Elvittek magukkal, megutaztattak az ismeretlenbe. Sőt. A könyvekbeli események, helyszínek és alakok a maguk módján felülmúlták az általam addig érzékelt valóságot. Illetve úgy szövődtek beléje, mintha énvelem fordultak volna elő az én saját életem tapasztalatai lettek volna azok a szavak révén feltámadt belső képek. Meggyőződésem, ez okozta, hogy az olvasás ellenállhatatlanul magával ragadott. Mivel akkor még nem volt televízió, moziban sem jártam, a gyermeki fantáziám maga hozta létre a könyvekből a képeket. Szavak által. És más is történt velem. Ha a Könyv gondolatokat írt le, én azokat is láttam. Igen, a könyvben leírt gondolatoknak formája, alapzata lett. Az én tevékeny együttműködésemmel váltak érzékelhetővé.

Nagy szerencsém volt, hogy szavak által kezdtem összeismerkedni a történetekkel. Tévedés ne essék, nem kárhoztatom én a vizuális kultúrát, magam is készítettem filmeket későbbi felnőtt koromban, én is állítottam elő mesterséges képeket, én csak az olvasást akarom most dicsérni, a szavak általi belső képeket megünnepelni, mert azok azóta is meghatározzák az életemet.

Már jóval több mint egy évszázada hogy felbukkant a film, majd lett belőle televízió. A XIX. századi irodalom – még Dickens, Jókai korában utoljára – erőteljes külső képekkel élt, leírta az emberi arcok színének változásait, egy kandalló lángnyelvei lobogását, mozdulatokat, városokat festett részletezve elénk. Azoknak a régi regényeknek az eseményeit még külső konfliktusok mozgatták a végkifejlet felé. Ez mára már a mozgókép dolga, az irodalom más eszközöket használ. A szóbeliségből eltűntek a hosszú tájleírások, a képi világot taglaló, a külső valóságot megjelenítő regény porosnak, unalmasnak tetszik. A külső események megmutatását elrabolta magának a televízió. És a filmezés. Az irodalom úgy száz év óta már belső konfliktusokkal dolgozik, az lett az ő műfajának a hajtóereje. Emberi lett, nagyon is emberi. A tudatunk működése, a szenvedélyeink, a karakterünk ellentmondásossága a mai regény saját műfaji területe, odahúzódott vissza az epika, ott viszont korlátlan egyeduralkodó maradt. Nagyszerű belső utazásokra képes szemmel láthatatlan birodalmainkba. És ott még felfedezésre, megjelenítésre váró titkok lappanganak, amik csakis a szavak erejével idézhetők lelki szemeink elé.

Ezért a Könyv ünnepén hadd fejezzem ki derűlátásomat az irodalmat illetően. És köszöntsem az Olvasót és kívánjak neki újabb felfedezéseket. Mert tudom, azok érkezni fognak. Ezt bizonyítja számomra a gyerekkorom.

KÖNYVHÉT GYERMEKMÓDRA

Kiemelten fontos, hogy a könyv ünnepe a gyerekeknek is ünnep legyen, ezért a gyermekkönyvkiadók a könyvhét alatt gyermekkönyvekkel és szerzőikkel, valamint izgalmas gyermekprogramokkal várják a legkisebbeket és családjukat. Többek között lesz
Apák napi móka és kacagás, megcsodálhatunk egy matuzsálemi kort megért tűzoltóautót, nézhetünk bábelőadást és meseszínházat, az állatos könyvek napján találkozhatunk a Tappancs Alapítvány terápiás kutyáival, a 10 év felettiek kipróbálhatnak egy repülőgép szimulátort, a Kistehén zenekar vezetőjével pedig dedikáltathatjuk a Kistehénről szóló új mesekönyvet. Június 14-én szombaton és 15-én vasárnap tudást és ismeretet közvetítő partnerszervezetek OLVASÓ- ÉS JÁTSZÓLIGETtel várják a Dugonics térre az érdeklődő gyerekeket és kedves szüleiket.
Az Olvasó- és Játszóligetben játékra hív:
Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtár, Égigérő program, Manó Könyvek, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Szegedi Nemzetiségi Önkormányzatok Társulása Nemzetiségek Háza, Breki Magazin, Pilcz Roland a Kalyber Joe képregények alkotója, Belvárosi mozi, SZTE Füvészkert, Szegedi Vadaspark, Pozsonyi Pagony, Tó Office Közösségi Iroda, Móra Kiadói Csoport, Kaméleon Könyvközösség, Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Interaktív Természetismereti Tudástár.
Az Olvasó- és Játszóliget programjai között önkéntesek segítik az eligazodást a Csongrád Megyei Önkéntes Centrum szervezésében.

FÉNYKÉPEK ÉS HADI EMLÉKEK GYŰJTÉSE AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN

A Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület és a Katolikus Ifjúsági Alapítvány nyilvános akció keretében első világháborús emlékeket gyűjt a Dugonics téren június 12-től 16-ig. A szervezők kérik, hogy akinek van első világháborús fényképe, levele vagy bármilyen tárgyi emléke, hozza el a Dugonics téren felállított standhoz, hogy ott digitalizálják (beszkenneljék, lefényképezzék) azt. Az így összegyűjtött emlékeket egy közös, nagy állományba rendezik majd, gazdagítva ezzel a Csongrád megyei első világháborús értéktárat. A gyűjtés szakmai partnere a Móra Ferenc Múzeum.

ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 2013 – PILLANATKÉPEK